Otthoni bútorfelújítás

Bútorokat rendszerint nem néhány évre, hanem évtizedekre, sokszor egy életre vásárol vagy készíttet az ember. A bútorok tehát nem tartoznak a sűrűn cserélt használati cikkek közé, idősebb házakban járva nem ritkán találkozhatunk akár száz éves darabokkal is, amik a mai napig használatban vannak.

Az évtizedek során persze a bútorok is kopnak, sérülnek, fakulnak, így restaurálásuk, felújításuk idővel szükségessé válik. Különösen érvényes ez a padlásokon, pincékben tárolt, vagy lomtalanításkor előkerült darabokra.

De hogyan érdemes nekikezdeni egy régi, akár antik bútor felújításának?

Sokak fantáziája lódul meg, amikor meglátnak a lomok között egy kecses vonalvezetésű, öreg széket vagy szépen díszített, öreg komódot. Az ilyen elkallódott, olcsón megszerezhető, akár ingyen elvihető bútorok jó terepnek tűnnek a kísérletezésre, a régi és az új fantáziadús ötvözésére.

Az albérletbe jó lesz, és ha nem sikerül, hát nem kár érte alapon. Sajnos ez az alkotókedvvel fűszerezett műkedvelő hozzáállás sokszor nagyobb veszélyt jelent a bútorokra, mint az idő vasfoga. Jóvátehetetlen károkat okozhat például, ha a kopottabb, elhasználtabb, első ránézésre javíthatatlannak tűnő részeket egyszerűen levágják, megcsonkítva ezzel a bútort.

Az amatőr felületkezelés, csiszolás is komoly károkat képes okozni, esetenként akár végleg eltüntetve a finomabb felületi faragásokat.

A bútorok fém szerelékeinek szakszerűtlen kezelése esetenként tönkreteheti, korrodálhatja a fémet. A kontár szögelések, pántolások rendszerint nem csak csúfak, de gyengék is, vagy szétrepesztik a fát, vagy nem biztosítanak a bútornak kellő stabilitást. Az efféle hobbifelújítás jóvátehetetlen károkat okozhat, ha értékes, antik bútor esik áldozatául. Ezért, mielőtt nekiesnénk, próbáljuk meg kideríteni az adott bútordarab korát, származását, értékét!

Meglepően modern vonalvezetésű bútordarabokról is kiderülhet, hogy évszázados, egyedi, antik darabok, amik romos állapotban is komoly értéket képviselnek. Ilyen esetben mindenképp képzett restaurátorral végeztessük az antik bútor felújítását.

A kevésbé régi, sorozatgyártásban készült darabok között is lehetnek ritka, értékes példányok, ezek felújítását is érdemes bútorrestaurátorral végeztetni, ahelyett, hogy saját szakállunkra barkácsolnánk.

Amennyiben meggyőződtünk róla, hogy a bútor nem képvisel számottevő értéket, úgy nyugodt szívvel foghatunk bele felújításába. Ennek legfontosabb része általában a fa részek alapos lecsiszolása és újrafestése. Itt akár merészebb, szokatlanabb színeket is választhatunk. Nagyobb felületeken akár mintákat is festhetünk, de jó ötlet lehet a tapéta vagy öntapadós fólia fölragasztása is.

Ezekkel a módszerekkel egyaránt elérhetjük a jó kontraszthatást és a lakótér többi összetevőjével való összhangzást is. Antik bútorokat is felújíthatunk modern stílusban, ezt azonban szakértő restaurátor segítségével tegyük.

Antik bútorok stílusválasztéka

A bútorok sok ezer éve integráns részei otthonainknak, azonban jóval rövidebb időből vannak ismereteink az egyes bútorstílusokról. Az ókori és középkori darabokból alig maradt fönn egy-egy példány és képi ábrázolásuk is meglehetősen ritka, ezért nem igazán lehetséges egységes stílus meghatározása a reneszánsz előtti időkből. Ezért kétkedéssel kell fogadnunk, ha valaki középkori bútor restaurálásáról beszél. Ilyen esetekben inkább utánzatok készítéséről van szó, ahol a restaurátort jobban segíti a képzelete és megérzése, mint a tényleges stílusismeret.

Az első, világosan elkülöníthető stílussal bíró antik bútordarabok a reneszánsz kori Itáliából maradtak fönn. Szögletes, szabályos és arányos alapformáikat jellemzően gazdagon, de szigorúan szimmetrikusan, szabályosan díszítették. Az ilyen bútorok, koruknál fogva, a legértékesebb bútorok közé tartoznak, felújításukra csak a legjobb és legképzettebb restaurátorok vállalkozhatnak.

A barokk bútorai már egy új szemléletet képviselnek. Formavilágok sokszínűbb, kevésbé szigorú, szabályos és arányos, mint a reneszánsz bútoraié, díszítésük pedig sokkal szabadosabb, változatosabb. Gazdagon hajlított ívek, kerek domborulatok, csigák, a szekrényeken oszlopszerű díszítmények sorjáznak. A bútorok tekintetében megkülönböztethető az úgynevezett francia barokk, amely ha lehet még díszesebb, hivalkodóbb, lenyűgözőbb. Ezeknek az antik bútoroknak a restaurálása az egyik legnagyobb kihívást jelenti. Végső formájukat a rokokó bútorok jelentik, amelyek miközben semmivel sem kevésbé díszesek, könnyedebb, filigránabb formát mutatnak.

A barokk és rokokó bútorok lenyűgöző formavilága és díszítettsége időről időre újra lenyűgözte az emberek képzeletét, ezért egészen az ezredfordulóig visszatért a neobarokk, a neorokokó és a romantika bútorainak kialakításában. Az ilyen bútorok nagy értéket képviselnek és felújításuk nagy munkát jelent, ami mindenképpen jó szakembert kíván.

Az antik bútorok világában külön kategóriát képviselnek az angol bútorok, amelyek szakítottak a barokk és a rokokó súlyos túldíszítettségével és más utakat kerestek. Ezek az antik bútorok már a klasszicista irányzat úttörői voltak, egyszerre lettek könnyedebbek, filigránabbak, ugyanakkor szabályosabbak, szimmetrikusabbak. Díszítésüket tekintve az ókori antikvitáshoz nyúltak vissza. A szakértők megkülönböztetnek korai, úgynevezett Adam-típusú és későbbi, Hepplewhite, Chippendale, illetve Sheraton típusúakat. Utóbbiak már a szecesszió hatásait is magukon viselik.

A klasszicista stíluson belül figyelmet érdemel a francia klasszicizmus, melyből az 1800-as évekre kialakult a hivalkodó, erőt, hatalmat sugárzó napóleoni klasszicista stílus, közkeletű nevén az empire. Ennek egyszerűsített, polgári változata a Habsburg területeken elterjedt copf és biedermeier stílus. Előbbi antik bútorai a barokk késői, már a klasszicista stílus felé mutató irányzatát képviselik.

Az antik bútorok utolsó egyedi készítésű csoportját az 1800-as évek végén készült historizáló darabok jelentik, amelyek gazdag sokszínűségében éppúgy felfedezhetőek a reneszánsz, mint a barokk hatásai, sokszor pedig gótikus középkori formavilág és díszítettség.
Ezeknek az antik bútoroknak a felújítása mind nagy szakértelmet igényel, hiszen a sorozatgyártás megindulása előtt ezeket mind egyedileg készítették és egyedi értéket képviselnek.

Biedermeier bútorok stílusa

A Biedermeier stílusban készült bútorok máig népszerűek, mivel jól meghatározható, mégis meglehetősen formagazdag irányzatot képviselnek.

A hazai piac ezen a téren gazdagnak tekinthető, hiszen a stílus ezen a földrajzi területen volt a legelterjedtebb, mintegy kétszáz évvel ezelőtt. Antik tárgyakat árusító szaküzletekben szinte biztosan találkozni fogunk néhány szép biedermeier bútorral vagy lakásdísszel.

Ugyanakkor a leromlott állagú darabok felújítása is jó ötlet lehet. A biedermeier bútorok restaurálása azért is kecsegtet jó eredménnyel, mert erről a stílusról kiterjedt és jól használható ismeretanyag maradt fönt a bútor restaurátorok számára.

A stílusnak, kialakulása idején nem volt egységes elnevezése, az 1800-as évek elején azonban kimondottan újító jellegű, modern, merész stílusnak tartották. Legjellegzetesebb képviselői bútorok formájában maradtak fönn, mivel ezt a stílust elsősorban lakásbelsők kialakításához használták.

A kétszáz évvel ezelőtt jellemző klasszicista stílustól látványosan eltér lendületes célszerűségével, ugyanakkor megtartja annak harmóniára való törekvését is.

A klasszikus biedermeier stílus bő három évtizeden át virágzott, a korszak határait a napóleoni háborúk vége és a nagy európai forradalmak kitörésének kezdete jelölik ki 1815 és 1848 között. Ebben a korszakban béke uralkodott a királyok és császárok Európájában, melyek szent szövetsége fegyveres erővel fojtott el bármiféle modern törekvést. A békés időszak ugyanakkor kedvezett a kispolgári fejlődésnek, gyarapodásnak.

A lakások otthonosabbakká, kényelmesebbekké váltak, berendezésük pedig könnyedebbé, használhatóbbá. A továbbra is a klasszicista stílust preferáló, ekkorra meglehetősen megmerevedett konzervatív ízlés szinte forradalmi újdonságot látott a biedermeier irányzatban, ugyanakkor az élet más területeivel ellentétben itt nem akadályozta az újító szellemi kibontakozását. A későbbi korok ízlése azonban más irányba fordult és nem tartotta sokra ezt az egyébként figyelemreméltó irányzatot, ez meglátszik a stílus elnevezésén is.

Maga a biedermeier szó két német szó, a bieder és a meier összetételéből ered. Előbbi jóravalót, jámbort, becsületest, egyenest, egyszerűt jelent, utóbbi pedig majorost, ami az egyik leggyakoribb német családnév. A biedermeier így nagyjából jóravaló gazdát jelent, ami egyszerre utal a stílus gyakorlatiasságára és egyszerűségére, ugyanakkor kifejez valamit a romantikus szemléletű utókor lenézéséből is. A stílus újrafelfedezése Adolf Loos és Josef Hoffmann nevéhez köthető, aki bútorok restaurálásával is kísérletezet.

Ebből is látható, hogy a biedermeier elsősorban a bútorok terén alkotott maradandót, ugyanakkor megjelent az irodalomban és a festészetben is. Utóbbi esetében általában kispolgári idillel átitatott, de a klasszicista hagyományokkal még nem szakító zsánerképekre kell gondolnunk. Amennyiben antik biedermeier bútor restaurálásán gondolkodunk, lehetőség szerint érdemes beszereznünk mellé néhány könnyed biedermeier képet is.

Biedermeier bútorok felújítása

A Biedermeier stílus viszonylag rövid ideig, 1815 és 1848 között virágzott, földrajzilag viszonylag kis területen, nagyjából a Habsburg uralom alatt álló közép-európai térségben, így ennek megfelelően nem maradt fönn gazdag hagyatéka a legtöbb művészeti területen. Mivel azonban a biedermeier alkotások elsődleges területe a lakáskultúrában jelentkezett, így mégis viszonylag sok biedermeier bútor élte túl az évszázadok viharait és maradt többé-kevésbé épen a mai napig.

Különösen jó eséllyel bukkanhatunk szép biedermeier bútorokra Magyarországon, ami nem esik messze a stílus egykori központjától, Bécstől, illetve Ausztriától. Bár a régebbi stílusú antik bútoroknál jóval kezelhetőbb és ismertebb darabokról van szó, azért az ilyen bútorok restaurálása szintén nagy szakértelmet és gyakorlott restaurátort igényel.

A biedermeier bútorok előképét az empire stílusú bútorok jelentik. A klasszicizmus eme napóleoninak is nevezett irányzatára jellemző volt a fényűzés és a hatalom reprezentálása. Bútorai elegáns vonalvezetésűek, egyszerű szerkezetűek, mégis masszívak, nehezek, általában dúsan díszítettek, aranyozottak. Díszítőelemeik között elsősorban klasszikus motívumokat és a hatalom jelképeit találjuk, például sasokat, griffeket, babérágakat.

A biedermeier bútor ezzel szemben egyáltalán nem hivalkodó, az empire bútorokkal összevetve szinte teljesen dísztelen, színvilágában pedig a fa természetes színe az uralkodó és nyoma sincs az aranyozásnak. Császárok és hadvezérek palotái helyett a polgárság szerényebb, praktikusabb otthonai számára készült. Mivel a festés és a díszítés ezeken az antik bútorokon drasztikusan háttérbe szorult, szükségszerűen hangsúlyosabbá vált a bútor formája.

A biedermeier bútorokra jellemző az ívelt, hajlított lekerekített formák. Mai szemmel nézve is meglepő, hogy milyen sokféle háttámlával készítettek székeket a stílust követő korabeli mesterek. Az ilyen antik székek felújítása gyakori feladata az antik bútorok restaurátorainak. A biedermeier az asztalok terén is nagy választékot alakított ki, de legnagyobb eredményeit a szekrények területén érte el. Ekkoriban jelentek meg az első vitrines szekrények és a köznapi néven sifonérnek is nevezett sokfiókos komódok. A biedermeier antik bútorokon számos fiókot találhatunk, melyek szintén jól reprezentálják a stílus praktikumra való törekvését. Az ágyakról is ekkoriban tűnt el a nehézkes baldachin. A bútorok készítőire láthatóan hatással voltak az angol irányzatok, a Chippendale, Hepplewhite és a Sheraton.

Az antik bútor felújítás egyik leggyakoribb és leghálásabb darabjai a biedermeier bútorok. Ha jó minőségű, tartós és hiteles bútorrestaurálás a célunk, akkor ne próbálkozzunk otthoni módszerekkel, kontár ügyeskedéssel, ezek a saját korukban forradalminak számító bútorok megérdemlik a szakértő restaurátor figyelmét.