Antik bútorok stílusválasztéka

A bútorok sok ezer éve integráns részei otthonainknak, azonban jóval rövidebb időből vannak ismereteink az egyes bútorstílusokról. Az ókori és középkori darabokból alig maradt fönn egy-egy példány és képi ábrázolásuk is meglehetősen ritka, ezért nem igazán lehetséges egységes stílus meghatározása a reneszánsz előtti időkből. Ezért kétkedéssel kell fogadnunk, ha valaki középkori bútor restaurálásáról beszél. Ilyen esetekben inkább utánzatok készítéséről van szó, ahol a restaurátort jobban segíti a képzelete és megérzése, mint a tényleges stílusismeret.

Az első, világosan elkülöníthető stílussal bíró antik bútordarabok a reneszánsz kori Itáliából maradtak fönn. Szögletes, szabályos és arányos alapformáikat jellemzően gazdagon, de szigorúan szimmetrikusan, szabályosan díszítették. Az ilyen bútorok, koruknál fogva, a legértékesebb bútorok közé tartoznak, felújításukra csak a legjobb és legképzettebb restaurátorok vállalkozhatnak.

A barokk bútorai már egy új szemléletet képviselnek. Formavilágok sokszínűbb, kevésbé szigorú, szabályos és arányos, mint a reneszánsz bútoraié, díszítésük pedig sokkal szabadosabb, változatosabb. Gazdagon hajlított ívek, kerek domborulatok, csigák, a szekrényeken oszlopszerű díszítmények sorjáznak. A bútorok tekintetében megkülönböztethető az úgynevezett francia barokk, amely ha lehet még díszesebb, hivalkodóbb, lenyűgözőbb. Ezeknek az antik bútoroknak a restaurálása az egyik legnagyobb kihívást jelenti. Végső formájukat a rokokó bútorok jelentik, amelyek miközben semmivel sem kevésbé díszesek, könnyedebb, filigránabb formát mutatnak.

A barokk és rokokó bútorok lenyűgöző formavilága és díszítettsége időről időre újra lenyűgözte az emberek képzeletét, ezért egészen az ezredfordulóig visszatért a neobarokk, a neorokokó és a romantika bútorainak kialakításában. Az ilyen bútorok nagy értéket képviselnek és felújításuk nagy munkát jelent, ami mindenképpen jó szakembert kíván.

Az antik bútorok világában külön kategóriát képviselnek az angol bútorok, amelyek szakítottak a barokk és a rokokó súlyos túldíszítettségével és más utakat kerestek. Ezek az antik bútorok már a klasszicista irányzat úttörői voltak, egyszerre lettek könnyedebbek, filigránabbak, ugyanakkor szabályosabbak, szimmetrikusabbak. Díszítésüket tekintve az ókori antikvitáshoz nyúltak vissza. A szakértők megkülönböztetnek korai, úgynevezett Adam-típusú és későbbi, Hepplewhite, Chippendale, illetve Sheraton típusúakat. Utóbbiak már a szecesszió hatásait is magukon viselik.

A klasszicista stíluson belül figyelmet érdemel a francia klasszicizmus, melyből az 1800-as évekre kialakult a hivalkodó, erőt, hatalmat sugárzó napóleoni klasszicista stílus, közkeletű nevén az empire. Ennek egyszerűsített, polgári változata a Habsburg területeken elterjedt copf és biedermeier stílus. Előbbi antik bútorai a barokk késői, már a klasszicista stílus felé mutató irányzatát képviselik.

Az antik bútorok utolsó egyedi készítésű csoportját az 1800-as évek végén készült historizáló darabok jelentik, amelyek gazdag sokszínűségében éppúgy felfedezhetőek a reneszánsz, mint a barokk hatásai, sokszor pedig gótikus középkori formavilág és díszítettség.
Ezeknek az antik bútoroknak a felújítása mind nagy szakértelmet igényel, hiszen a sorozatgyártás megindulása előtt ezeket mind egyedileg készítették és egyedi értéket képviselnek.